Fenyő bonsai nevelése azaz Goyomatsu dolgok neked!

Fenyő bonsai nevelése azaz Goyomatsu dolgok neked! Legyen alapanyag vagy előanyag, bonsai vagy masterpiece bonsai, technikailag ugyanaz lesz a dolgod ezekkel a fenyő bonsaiokkal melyek latin neve a Pinus parviflora. Az öt tűs fenyők csoportjába tartozó Japán fehérfenyő a legkeresettebb és a legáhítottabb bonsai alapanyag - ennek ellenére nem feltétlen könnyű hozzájutni itthon. Nem feltétlen könnyű, ha szépet vagy oltatlan alapanyagot keresünk. Ha sikerül hozzájutni akkor viszont számos esetben kérdések merülnek fel és valamilyen misztikus homályba vész a gyakorlatiasságot igénylő természetes bátorság mellyel hozzányúlhatunk és alakíthatjuk illetve tovább nevelhetjük a növényt. Nincs rá racionális magyarázat miért tartanak tőlük az emberek és hogy hogyan alakult ki ez az indokolatlan bátortalanság velük kapcsolatosan. Hasonlóan mint a többi hosszútűs fenyő esetében (és tényleg bármelyik Pinus nemzetségbe tartozó fenyővel összevetve) az igényei egyszerűek, érthetőek és könnyen biztosíthatóak. Kimondottan fényes helyen érdemes tartani őket és ha ez megvan, akkor már csak az öntözés - talaj - tápanyag szentháromsága szükséges ahhoz, hogy erős növényt kapjunk ami az alakításokat könnyedén ki tudja bírni. Mielőtt az alakítások és a nevelés fontosabb szempontjaira rátérnénk beszéljünk egy kicsit a Japán fehérfenyők ( Goyomatsu ) tartásáról.

A Japán fehérfenyők tartása és gondozása

Öntözés és talaj választás:

A fenyő bonsaiok nem szeretik az állandóan víztől átáztatott és abban tocsogó pangó vizes talajt. De a szárazságot sem. Rájuk különösen igaz, hogy ugyan nagy vízadagokkal öntözzük őket de sosem visszük túlzásba - még nyári kánikulákban sem. Járjunk arany középutat! Öntözzünk úgy, hogy mindig egy picit megszikkadhasson egy rövid időre a fenyő bonsai talaja a következő öntözés előttig. Tudva levő, hogy a fenyők gyökérzete együtt él un. mikorrhiza gombákkal, melyek nélkül a fa elpusztulna. Ezek a gombák a tömörebb és állandóan csuromvizes talajokban elpusztulnak, életképtelenek és ezzel a fenyők gyökerének életét is veszélybe sodorják, gyengítik. Éppen ezért mindig tartósan laza talajokat érdemes használni az átültetésnél - melyben a mikorrhiza gombák és a növény gyökérzete is egyaránt jólérzi magát. Ha biztosra szeretnénk menni a talaj választást illetően használjuk az Akadama és Kiryu keverékét úgy, hogy hozzá adunk egy kevés apró szemcsenagyságú szenet is. Ez a keverék tartósan laza szerkezetű tud maradni és a vízháztartásának köszönhetően ideális közeget jelent a mikorrhiza gombák számára éppúgy mint ea fenyők hajszálgyökerei számára.

Tápanyag:

A fenyők esetében különösen kerülendő a műtrágyák használata. Felhalmozódnak a talajban, a növény ciklikus pihenési idejének ritmusát megtörik az állandóra provokált felpörgetett állapottal (túlhajszolt lesz a növény), elnyúlnak a tűlevelek, megnőnek a gyertyái, kevésbé hoz új rügyeket a belsőbb részekről - amit egyébként is nehéz elérni, hát még így... Egy szó mint száz: használjunk természetes - lehetőleg - bonsai tápanyagokat! Ilyen példának okáért a Biogold és az Abrakas - Aburakazu. Ezek a bonsai tápanyagok Japánban kerültek kifejlesztésre és talán említeni sem kéne, de ott már bizonyítottak...

A Japán fehérfenyők alakítása

Ha alakításról esik szó, mindig az az első kérdés; mit szeretnénk elérni a növénnyel? Nézzük sorban. Legyen az első példa az amikor fiatal előanyagot indítunk el azon a bizonyos hosszú úton:

Magonc alakítása:

A magoncok alakításánál alapvetően két út van. Ha nagyobb méretű bonsainak szeretnénk nevelni nincsen sok alakítani valónk. Általában egy jó nagy nevelőtálra van szükségünk és maximum egy-két felesleges ág kiszedésére és - ha van már mit drótozni rajta akkor - a törzs dróttal való irányba állítására. Ha viszont kisebb méretű ( mame vagy shohin méretkategóriájú) bonsait szeretnénk nevelni a növényből akkor a törzs hajlításával és egy-két ág drótozásával meg is leszünk - hiszen szó szerint nem sok drótozni való van egy magoncon. Az érdekesebb a metszés - mely a fenyők esetében inkább valamilyen fokú ágritkítást jelent mintsem metszéssel való hajtásképzést. A tavaszi rügykitörések vagy rügykivágások náluk is fontosak és érdemes időben meglépni. Ennek lesz köszönhető, hogy nem nyúlnak el az ágak, hanem pár éven belül dúsabb lombkoronája lesz a fiatal növénynek.

Fiatal pre bonsai alakítása:

A kifejezetten pre bonsainak nevelt Pinus parviflora alapanyagok a leggyakrabban egy valamilyen mértékig hajlított törzzsel és sok ággal rendelkező lehetőséget jelentenek a bonsai kedvelőknek. Esetükben a törzs ívének változtatására már kevés lehetőség van - inkább az ágak alakításában és szelektálásában rejlenek a lehetőségek. Mielőtt ezek alakításába belevágnánk egy sanszunk azért van a fa jellegének megváltoztatására. A tálba való beültetési szög megváltoztatása akár konkrét bonsai stílust is kijelölhet. Például egy erős döntés meghatározhat egy kaszkád vagy félkaszkád jelleget, egy függőleges beültetési szög egy moyogi stílust vagy egy nem teljesen függőleges ültetés bunjin stílust, stb... Ha az elképzelésnek ez az első fázisa megvan, jöhet az ágakra összpontosító figyelem. Érdemes úgy kezdeni, hogy azokat a gyenge vagy rossz helyen lévő ágakat amik feleslegesek lesznek egyszerűen kivágjuk (mondjuk egy konkáv ollóval). Arra érdemes ügyelni, hogy a lombkorona tetejéből csak óvatosan szedjünk ki bármit, mert ha esetenként kis csalással is de szükséges valami zöldet behajtogatni hogy a fa ne legyen olyan mint a kopaszodó ember. Ez gyakori alakítási hibának számít, hogy a fa csúcsára nem jut elég zöld rész. Ha ez így alakul akkor nehéz dolgunk lesz hosszú távon, hogy ezt a hiányt be tudjuk növesztetni a fával - még akkor is, ha a fenyők csúcsdominánsak. Drótozásnál vegyük figyelembe, hogy az egyes ágak végeit finoman felfeléhajlóan kell kialakítsuk. Részint azért, mert így természetesebb hatást érhetünk el de leginkább azért, mert így jut elegendő fényhez a rügy és így biztosan nem hal el a következő évre.

Idősebb pre bonsaiok alakítása Japán fehérfenyőkből:

Az idősebb alapanyagok esetében hasonló a helyzet mint a fiatal pre bonsaiok esetében. Persze különbség azért van és nem csak esztétikai. Egyrészről az esztétikai különbség a látványos törzsekben és kialakult rusztikus kérgekben mutatkozik meg, másrészről pedig a törzstől való távolsága az egyes ágaknak más. Éppen ezért az esztétikai különbségekkel együtt járnak gyakorlatilag is befolyásolató különbségek. Ilyen például, hogy az idősebb pre bonsaiok vastagabb ágai is jól alakíthatóak és nem okoznak gyengülést az erősebb hajlítások sem - szemben a fiatalabb pre bonsaiok vastagabb ágainak hajlítgatásával. Arra itt is figyelni érdemes, hogy az első egy-két alakításnál nem feltétlen ritkítjuk ki radikálisan a lombkoronát, mert így visszavethetjük a növény fejlődését és ráadásul az összkép hosszabb ideig lesz gyérebb mint szeretnénk. Az idősebb fenyő bonsaiok esetében a lépcsőzetesség elve mindig beválik - legyen szó drótozásról vagy a lombkorona teljes átformálásáról.