Japán bonsai tálak mint igazi klasszikusok avagy szokatlan bonsai esztétika Magyarországon

Tíz évvel ezelőtt még senki nem remélte a hazai bonsai kedvelők között, hogy egyszer csak úgy válik elérhetővé a japán bonsai tál esztétika itthon, mint bármi amit a legnívósabb bonsai szaklapokban láthattunk akkor Japánban készült felvételeken. Részben ennek köszönhetően is sokat töprengtünk régebben is és mostanában is azon, mit mibe és hogyan ültessünk és mi legyen a cél egy-egy bonsai tál választással. Kínálatunkban és gyűjteményünkben hamarabb sorakoztak fel Japán neves bonsai kertészeteinek növényi remekei mint a nem régiben megérkezett bonsai tálak. Egytől egyig remek műhelymunkák melyek oroszlánrésze neves alkotók és műhelyek jelzéseit viselik magukon (Satomi Terahata, Rei ho, Echizen Bunzan, Shun go, Shu ho, Yama fusa, Hattori, Yama aki, Ma zan, Kei yu, Kei zan, Sho ami, stb...). A korábbi gondolataink már régen szertefoszlottak és új táptalajra leltek Ázsia kerámia kultúrájában és erre szükség is volt, mert Európa a maga által újradefiniált bonsai kerámia világával nehezen illeszkedett az igazi idős Japánból érkezett bonsaiokhoz. Szerencsénkre a Marczika Bonsai Stúdió elkötelezett kollégái nyitott szemmel jártak ázsiai tanulmányútjaikon és sokat tanultak erről a világról Kínában, Tajvanon és természetesen Japánban. Részben ez hozta meg az igényt arra, hogy a nemesebb bonsaioknak méltó bonsai tálakat hozzunk Japánból és ha már így alakult úgy tettünk, hogy legyen mit beemelni webáruházunk kínálatába is. Ahogyan a hajdani kereskedők Itália polgárai számára importálták a művészet újdonságait - így gazdagítva a reneszánsz művészetét - úgy hoztunk be mi is Magyarországra a bonsai kultúra érdekességeiből csak mi nem újdonságokat hanem inkább régebbi dolgokat. Így lesz a régi az újszerű és így hat vissza a bonsai bölcsője az európai bonsai kultúrára.

Rei - ho, klasszikus formavilágú japán bonsai tál figyelemre méltó mázzal

A hazai bonsai kultúra alig van túl a három évtizedes útkeresésén - "máris" megérett arra, hogy megmutassa magát és fel-fel bukkanjanak olyan gyűjtők, lelkes kertészek és alkotó tehetségek akik miatt büszkék lehetünk a magyarországi bonsai fogalmára. Részben nekik is köszönhető, hogy a korábban nyersen érkezett konvenciók körvonalai tisztábbak lettek és felnőtt az itthoni bonsai szépen lassan a Japán bonsai tálak elvárásaihoz. Igen. Szándékos a megfogalmazás, mert az ázsiai bonsai tálak bizony csak részben esztétikai szempontok szerint kerülnek kialakításra - mert a másik részről élettani és kertészeti okok mentén ismerhetjük fel ezeket a szempontokat. Gondoljunk csak az arányokra. Rendkívül erősen számít a tál belvilágának hármas egysége a földlabda és a gyökérzóna viszonya a tál hosszúsága által meghatározható fa magasságához viszonyítva. Ha tolódnak az arányok, az meglátszik a fa állapotán is egészen hamar. De nem kell ilyen messzire elmenni ahhoz, hogy műtárgyként (is) tekinthessünk ezekre az alkotásokra és megértsük, a bonsai tál nem csak kertészeti alapvetés a bonsaiok világában de a műélvezet záloga is egyben.

Ami szokatlan az a megszokott

A japán bonsai tálak világa leginkább a fegyelmezett formák és színek mentén szűrődött be Magyarországra is. Azonban mindig is ott volt a formabontás - persze visszafogottan. Vagy a kézművesség jellegéből adódóan az emberi kéz nyomának megfoghatatlan szokatlansága akár ecsetvonások formájában egy kézzel festett tálon akár a keramikus egyéni elgondolásából adódóan egy-egy destruált forma - gondoljunk csak a nanban tálakra... Ami itthon esetleg szokatlan lehet és csodálkozásra késztet az adott esetben Japánban úgy természetes ahogy van. Manapság az unalomig ismételt sztereotípiák már egyre jobban horzsolják a valóságot és nagyon úgy tűnik kénytelen lesz fejleszteni a bonsai társadalom eddigi ismeretein - már ami a bonsai tálakkal kapcsolatos. A nagy paradigmák egyszerre látszanak állva maradni és megdőlni. Ez abból adódik, hogy vannak olyan bonsai tálak amikre igazak és vannak olyanok melyekre nem vagy nem annyira. De miről is van itt szó? Általános például az a nézet, hogy a bonsai tál nem lehet túl intenzív, hivalkodó és túl artisztikus - mert az ilyen tál elvonja a bonsairól a figyelmet. Ez kiindulásnak jó gondolatmenet, jó elv de van azért ez tovább is. Ha külön kategóriákba csoportosítjuk a nagylevelű fajokat vagy fajtákat, a virágzó és (nagyobb) gyümölcsöt hozó fákat vagy a tarka levelű cserjéket akkor máris ajtót nyitottunk a kézzel festett és/vagy rusztikusabb olykor zömökebb (mondhatni artisztikusabb) tálakra. Szolgáljon példaként most a képeken látható két shohin tál, melyekre nem illő jelzőket mondani - találjunk inkább hozzá fát!

Félreértés ne essék, nem óhajtjuk háttérbe tolni a klasszikusabb és letisztultabb értékeket képviselő bonsai tálakat. Sőt... Ezek a világok nem kioltják egymást, hanem erősítik. Ezt az is bizonyítja, mikor egy vehemens mázatlan és klasszikus formájú tálban kiállítanak egy ős-öreg fenyő bonsait és mellé - hangsúlyozó növénynek - egy irregulárisabb shohin tálba ültetnek kusamonót. Ismerős? Persze ahhoz, hogy ezek a beültetések szépek legyenek szükséges némi arányérzék és esetleg az aranymetszés szerinti ültetési elv ismerete legalább minimálisan. Alapvetően azért (viszonylag gyorsan) tanulhatóak ezek a dolgok és hamar át lehet lépni azokon a felesleges és sokszor gátló beidegződéseken, hogy például a kurama modern... sosem volt az!

Az idő és az évszakok mindenre megtanítanak

Az idő. A bonsai alapja. Az idő nem csak a bonsai fejlődéséhez szükséges de a bonsai kertész ízlésének nemesbedéséhez is. Többnyire a bonsai mesterek gyűjteményeiben az idő előrehaladtával egyre inkább a klasszikus tálak jelennek meg - persze ezek után joggal merül fel a kérdés, mit is jelent valójában az, hogy egy bonsai tál klasszikus?... Egy biztos. Az un. klasszikus japán bonsai tálak mázainak színvilága mindig alkalmas arra, hogy az éppen adott évszakhoz színben a leginkább passzoljon. Mondhatni a legjobb fúziót alkotják a japán mázak a bonsai szezonális lombszíneivel vagy éppen lombtalanságával.