Miért pont corticosa? - Egy Pinus thunbergii bonsai feketedoboza

Feketefenyőkről általában

A Feketefenyők gyakorlatilag a gondtalan fenyő bonsai kategóriába tartoznak, ha egy-két apró dolgot betartunk. Nem kényesek, bírják a téli fagyokat, a nyári szárazságot és elég nehéz kiszárítani őket szóval nem halnak szomjan még akkor sem mikor már egy lombhullatóról le kell tenni... Nem kell túltápozni és nem kell ormótlanul nagy tálban tartani és rengeteg olyan előny sorolható fel ami miatt megértjük, hogy örökzöldségük mellett miért is az állandóság szimbólumai mind az ázsiai mind az európai kultúrában.

...viszont a 'Corticosa'! Sose öntözd túl!

A parás kérgű Japán feketefenyők picit más világ - de természetesen csak bonsai rajongós szemüvegen keresztül. Ugyan nem kényesek de a túlöntözésre hamarabb reagálnak rosszul mint európai "parátlan" társaik (Pinus nigra) és nehéz kikupálni a sárguló levélzetet a "felvizesedett" állapotból. A téli fagyokat és a nyári kánikulát ők is bírják de a túlöntözés nem csak a gyökérzónára nézve kerülendő. A túl sok víz nem csak a talaj optimális vízháztartását borítja fel de a talajfelszín mohásodását is elindítja ami elsőre jól hangzik de másodikra már inkább nem. A rusztikus és gyönyörűséges kérgezetre ha elkezd felkúszni a moha, azt onnan már nagyon nehéz eltávolítani és a moha által ottartott víz gyengíti is az évek alatt kifejlődött felületet. A túlsok víz ezzel együtt arra sarkallja a növényt, hogy azt "ki is keringesse" magából és a növekvő párologtató felület igényt nem tudja máshogy megoldani a növény mint tűlevél növekedéssel. Ez a növekedés akár 10-12 cm hosszúságú tűleveleket is eredményezhet ami valljuk be nem esztétikus és emellett ki is takarja a rügykezdeményeket amik aztán nem tudnak nyáron rendesen beérni és tavasszal nem abban az iramban és mértékben képez gyertyákat a növény mint kellene - sőt, kritikus esetekben akár ágvesztés is lehet belőle.

A parás kéreg a thunbergii feketedoboza

A Japán paráskérgű feketefenyők feketedobozában - ellentétben a repülőkével - nem a rögzített adatok vannak amikből utólag rekonstruálni lehet az eseményeket, hanem inkább a fa jelenlegi állapota és ebből fakadóan a jövője. Ez informatikai felfogással érzékeny adatállományt jelent - azaz a vaskos kéreg alatt igenvékony és ebből fakadóan érzékeny élő részt. Ez a tulajdonsága a Pinus thunbergii 'Corticosa' fenyőknek, hogy a vaskos megjelenés alatt érzékeny és vékony élő rész rejlik nagyban befolyásolja a bonsai alakítási lehetőségeket és ez természetesen számot tevően kihat a drótozásra is. Ugyanakkor az ághajlítási korlátok helyett mást kapunk előnynek - mert a bonsai isten is olyan, hogy az egyik kezével ha elvesz akkor a másikkal ad - a növény igen nagy számban képes új rügyeket hozni, ha nem nyúlnak el a tűlevelei. Ami fontos, hogy ezt a feketedobozt ne nyissuk meg soha, hagyjuk benne a titkot, kezeljük úgy mint egy különleges tűzfalat.

Alakításuk és drótozásuk

A többi fenyőfélével ellentétben a parás kéreg miatt nehéz az alakítás és drótozás. Ez egy nagy hátrány, vagyis... ha belegondolunk nem is biztos! Mire gondolunk ilyenkor? A válasz banális. A folyamatosságra. De miért is nehéz az alakítás? Mert a parás kéreg részek sérülése nélkül gyakorlatilag szinte lehetetlen a drótozás, csak az egy éves hajtásokra van értelme drótot tekerni. Évről-évre folyamatosan kell piciket alakítani rajta, ha nem akrjuk elveszíteni az alakját. Ha az egyes ágak szögét változtatni szeretnénk, akkor érdemesebb az ágak lehúzásában gondolkodni inkább. Igaz, hogy ez a módszer egy-két évvel több időt kér mindenre de legalább nem szakad meg az élet az adott ágban és ha elérjük a célunkat akkor az eredmény egy igazán kivételes és unikális bonsai.

Talaj és tápanyag

Talaj és tápanyag igényük megegyezik a hosszútűs fenyőkével. Itt nincsen semmi különbség, egy a lényeg ne tápozzuk túl a növényt. Érdemes megjegyezni, ha Biogold, Aburakazu, Green King, Saidung, Bonsai Master vagy más talajkontakttal bomló természetes tápanyagokat használunk akkor ezek jellegéből adódóan nehéz túltápozni a növényt. Ezért erre a témára gondoljunk mindig oldottan és elegendő, ha az optimális tápozást úgy valósítjuk meg, hogy esetükben nem használunk műtrágyákat.

A talaj legyen enyhén savanyú és laza szerkezetű. Ez fontos. Erre talán a legjobb döntés, ha 1/3 Akadama, 1/3 Kiryu, 1/6 apró szemcséjű szén és 1/6 Keiseki keverékét használjuk az átültetéshez. Így olyan vízháztartást érünk el, ami nem csak a növénynek, de a talajban élő szimbionta gombáknak is optimális közeget teremt.

Nekem ez kell!

Ha erre a következtetésre jutottál, kénytelen leszel ellátogatni kertészetünkbe vagy webshopunk kínálatából szemezgetni!