Mikor egy Zelkova serrata klasszikus japán bonsai de mégsem hokidachi...

Van az a mondás, hogy az első benyomás az ami számít. Igaz, ezt nem bonsai fákra szokták érteni, de sok esetben mégis ideillik ez a strófa és az a legjobb benne, hogy ez tulajdon képpen a Japán gyertyánszileknek jól is áll. Persze könnyű is ez, mert nekik eleve minden jól áll - ezért hálás témába futunk, ha idős japán bonsaiokról elmélkedünk. Ebben a nyári kánikulában legalább ennyi hozzon egy kis felüdülést - ha éppen nem fagylalttal dicsérjük a teraszról a kerti bonsai gyűjteményünket. Ennek a fajta műélvezetnek egy kifinomult világát képezi az un. Zelkova hokidachi fogalma, mely minden esetben a könnyedség szimbóluma.

Apropó hokidachi. Ti kedvelitek ezt a bonsai stílust? Sokan gondolják snassznak. Nem lehet tudni, hogy azért mert nem láttak még jó hokidachi fát vagy azért mert sosem ültek le egy ilyen bonsai elé pár percre. Ehhez a témához írhattunk volna hatásvadászabb címet - persze - mondjuk, valahogy így: "Ha ezt a posztot elolvasod többé nem úgy nézel a hokidachi bonsaiokra mint azelőtt!". De nem tettük. Valahogy a bonsai nem a nagyot menő szenzációkról szól inkább valami békésebbről... Valamiről ami illik egy idős, sokat megélt fa hangulatához. A Zelkova serrata egyébként a klasszikus japán bonsai alapanyagok növénye és jellegzetes helyet foglal el a lombhullatók között. A legtöbb esetben hokidachi stílusban nevelik őket és csak ritkább esetekben chokkan stílusúra. Ha valahol szembejön egy olyan bonsai, ami 'serrata létére se nem chokkan se nem hokidachi - mindig van egy kis hatásszünet. Ez többnyire abból adódik, hogy ez az apró levelű és finom ágrendszerrel fejlődő fa szinte minden bonsai méretkategóriában léptékhelyes látványt tud nyújtani. Ebben a posztban a már sokat emlegetett hokidachi stílus csak bevezetőül szolgál. Nem csak azért, amiért a poszt témájául választott bonsai nem hokidachi stílusú és nem csak azért, mert ezzel szeretnénk kiemelni ezt a kivételt ami erősíti a szabályt, hanem azért is, mert ez a bonsai első ránézésre hozza a hokidachi hangulatot. Miközben a chokkan jelleg is erős a növény külső jegyeiben, aközben rájövünk, hogy a fa több stílus elemeit ötvözi magán. Felismerhetőek a többtörzsű jegyek és a középre ültetésből adódóan a kör alakú tálakhoz társítható fák esztétikája.

Az idő és a bonsai divatok

Nem mondhatni, hogy a bonsai olyan kertművészet lenne amit sosem érintett volna a különféle divatok és divatirányzatok érdes keze. Sok bonsai érzékeny öreg esztétikája esett már áldozatul Európában is és Ázsiában is a változó szelek újításainak. De bár hány felé is tagolódott az európai bonsai felfogás, mindig - mindig maradt egy olyan tábor aki az öregek (sokszor több generációs) alkotásaiban kereste és találta meg a bonsai fogalom valódi szépségét. Nekik lett igazuk. Ma már sok divatos bonsai esztétika csak jótékony homályba veszett emlék - miközben a régi Japán bonsaiok egyre megbecsültebbek.

Ahhoz, hogy egy bonsait megőrizzünk abban a formában és tovább is vihessük megkezdett útján, szükség van tartási ismeretekre és praktikákra is - nem elég az esztétikai "hagyományőrzés". Gondolunk itt (a Zelkovák esetében) a helyes öntözésre, metszésre, átültetésre és a folyamatos jövőben való gondolkodásra. Pár dolgot éppen ezért ki is emelnénk ezek közül, mert nem titok és szükségesek a hosszútávú elképzelésekhez.

A Zelkovák helyes öntözése nyáron:

A bonsaiok öntözése a legtöbb helyen leírva elméleti síkon megközelített dolog - ám ez a valóságban egyszerűen gyakorlati kérdés. A fő ökölszabály, hogy ne száradjon ki a növény. Nyáron, mikor tipikus kánikulával lehet leírni az időjárást, nem kérdés, hogy napi öntözésben szükséges gondolkodni. Egyszerűbben; naponta bő vízadagokkal öntözünk. Ennek a legegyszerűbb módja, ha fogjuk a slagot és egy a slagra szerelhető bonsai öntöző egységet/öntözőfejet, mely öntöző nyílása a bonsai kert megöntözéséhez kellő és szükséges módon "porlasztja" a vizet. Segítségével az öntözővíz a megfelelő dózisban és sugárban érkezik a bonsai fák földlabdájára - nem mossa ki a talajt a tálból de egységesen átnedvesíti a földlabdát. Alkalmas a bő vízadagokkal való öntözésre és a frissítő laza locsolásra egyaránt. Segítségével elkerülhetjük, hogy az esetleges tűzőnapon való öntözéskor vizesek legyenek az apró levelek - így elkerülhetjük azok megégését. A helyes öntözéshez minden esetben hozzá tartozik a bonsai tavaszi átültetése is, mert ha a gyökerek kinövik a tálat és elzárják a bonsai tál vízáteresztő nyílását akkor várhatóan befülled a gyökérzet a nyári melegben ami sok probléma forrásává válhat.

A Zelkovák helyes metszése:

A Japán gyertyánszil gyorsan és sokat hajt minden évben. Gazdag és tömött lombkoronát nevel, ha rendszeresen metsszük. Ezzel jár együtt, hogy a tömött lombsátor kitakarja a napfényt a fa vékony ágai elől és ha ezzel nem kezdünk semmit, akkor felkopaszodhat a fa - illetve elhalhatnak egyes ágai. Két út van arra az esetre, ha ezt szeretnénk elkerülni. Az egyik, ha részleges vagy teljes levélmetszést alkalmazunk és a másik a ritkító metszés. A ritkító metszés hátránya, hogy legalább két év munkáját bukjuk el a vékony ágak levágásával. A levélmetszés hátránya, hogy nem bukunk egyetlen évet sem (sőt, nyerünk inkább egyet), de gyengítjük némileg a növényt. Az előbbin nem tudunk kompenzálni, míg az utóbbin a levélmetszésen tudunk. A kielégítő bonsai tápozás átsegíti a növényt a levélmetszés okozta nehézségeken - így, ha pontosak szeretnénk lenni kiigazítjuk magunkat és azt mondjuk, egy út van a Zelkova serrata bonsai összképének megőrzésére (ha a metszésről beszélünk). Ettől függetlenül a növekvő hajtásokat is szükséges metszeni - hogy ne hagyjuk el a régi lombkorona kontúrt. Ehhez meg nem árt egy jó bonsai olló. Méghozzá hosszú nyelű, hogy beérjünk minden ághoz és elágazáshoz.