Egy Larix decidua első bonsai alakítása yamadoriból

Mi van akkor, ha a yamadori nem túl menő? Ha nem is olyan ígéretes mint elsőre gondoltuk? Ne essünk kétségbe! Egy bonsai alapanyag szinte mindig igényel nagyobb alakításokat mielőtt elnyerné végleges formáját. Ehhez persze szükség van elképzelésre, de ennek hijján legalább jó rögtönző képességre. Annál is inkább, mivel a begyűjtött növények a legtöbb esetben - mint a posztban szereplő növény esetében is - megtréfálják a yamadori vadászokat és idővel kiderül, hogy az az elképzelés ami miatt begyűjtöttük a növényt, nem minden esetben van benne a fában. Természetesen a növény tulajdonságai és fajta jellemzői megmaradnak szépségként és motívációként, ezért nem kell csüggedjen ilyenkor sem aki bonsaiozik. Elő a bonsai szerszámokkal és kezdődhet a bonsai alakítás. De mielőtt belecsapnánk a lecsóba, szedjük össze, miért is foglalkozunk egy vörösfenyővel és mit kedvelünk benne - mondhatni mire érdemes gondolni alakítás előtt és közben.

Miért szeretjük a Larix deciduákat?

A vörösfenyőt a bonsaiosok általában azért kedvelik, mert viszonylag gyorsan nevelhetőek a hajtásokból ágak, ágszintek és rugalmasságának köszönhetően könnyen drótozható is. Üdezöld puha levélzete nyáron könnyed lombkoronaként gyönyörködteti a szemet, ősszel pedig szépen sárguló lombozattal hullanak le levelei. Az idősebb egyedek kérgezete nem csak enyhe rusztikussága miatt, de színe miatt is szerethető. Apró tobozai stílusosan léptékhelyesek egy bonsaion és bár sokkal több tápot igényel a növény, ha megjelenik rajta, de érdemes fennhagyni az ágakon - ha kedveljük az eféle látványt. Persze a hellyel közzel objektív okok mellett megemlíthetünk teljesen szubjektív okokat is, mint például, hogy egyszerűen kedveljük a növényt. Mert tetszik. Mert szép.

"A Larix bonsai a behavazott kertben olyan, mint a téli kusamono a tokonomában.

Nem kell róla sokat beszélni, elég csendben nézni..."

A fa alakítása előtt lefűrészeltük a tetejét, hogy ne egy túl magas fával hadakozzunk. Annál a pontnál vágtuk le, ahol befejeződni látszott a törzs elkeskenyedése. Ettől a ponttól kezdve, a pre bonsai alakítás a fent maradt ágakra volt utalva szinte teljesen. Ilyen esetben várható, hogy az első alakítást követően az ágak elsőre vékonynak hatnak, de ahogyan mondani szokták, az idő nekünk dolgozik. A vörösfenyő képes pár év alatt olyan intenzív növekedéseket produkálni, melyeknek köszönhetően meg tudnak vastagodni a kívánt ágak - de egyelőre maradjunk a drótozásnál még egy picit. Itt is igaz, hogy a drótozást nem "húzzuk" túl szorosra és igyekszünk minél szebben "feltekerni" az eloxált alumínium drótot, hogy az ágak hajlításánál egyenletesen tudjon ellentartani a kialakuló feszültségnek. Természetesen a drótozás előtt kiszedtük rendre a szükségtelen ágakat és a felesleges jineket és csak ezek után kerültek elő az alakítás nélkülözhetetlen eszközei (jin fogó, drótvágó bonsai olló, konkáv bonsai olló, stb...).

Fontos megjegyezni, hogy ilyenkor az ágak melyeket meghagyunk, az első és másodrendű ágak szerepét fogják betölteni és ennél fogva nem egy kompakt összképre kell törekedni az alakításnál, hanem a helyes irányok a mérvadóak - hiszen innen fog indulni a fa jövője. A legfelső ág, mely a törzs folytatása lesz, általában nehéz eset, de sosem reménytelen. Ha vannak elágazó fiatalabb ágai, akkor azokat ha egy mód van rá tartsuk meg és drótozzuk, hajlítsuk úgy őket, hogy valóban korona benyomását kelthesse. Az alsó ágak közül mindig a vastagabbakat hagyjuk meg, lehetőleg minél több elágazással. Az sem baj, ha picit több vékonyabb ágat hagyunk meg rajta, mert utólag kvenni mindig könnyebb, mint odanöveszteni. Az alakítás után, a nyári időszaktól érdemes a legvékonyabban drótozott vékony ágakat szemmel tartani, mert könnyen bevághat akár a nyár közepén már a drót. Ha így járnánk, érdemes azonnal eltávolítani a drótot és később újradrótozni a fát.