Mindenki ismeri az érzést aki a bonsai kultúra valamely szegmensében mozog, amikor egy jó kis fa megkapja a meghatározó alakítását - ahonnan már csak "terelgetni kell" a növényt a tökéletesség felé - és onnantól már jó is volna tálba ültetni, displayre tenni és a jól megérdemelt lelki katarzist a végtelenségig átélni. Ez az érzés a rutinos bonsai alakítókat is sokszor hatalmába keríti és bonsai tál gyűjteményük már hívogatja is őket szirénként de ilyenkor jó, ha felülkerekedik az önuralom. De ne rohanjunk ennyire előre! Nézzük jelen esetben miről is van szó, illetve milyen példával illusztrálnánk miről is beszélünk!

Bonsai előanyag mint állapot
 Mikor nézegetünk egy már régóta azzal a céllal előnevelt fát, hogy egyszer majd jó bonsai lehessen belőle, sokszor nagyon vegyes érzelmek húzódnak meg örömteli izgalmunk mögött. Egy részről ott a lehetőség, a jövő ígérete a fában (amiből sokszor csak impressziókat látunk meg), más részről pedig ott vannak a kompromisszumra késztető hibái a fának (amik fölött ilyenkor még könnyebben elsiklunk) de alapvetően érezzük, hogy azért tetszik a dolog mert részint látunk benne fantáziát - szinte kész is van már - részint pedig az az idő már benne van a fában ami ahhoz szükséges, hogy így le tudjon nyűgözni minket. Kétségtelen, hogy aki bonsai fát vagy bonsai előanyagot vásárol az sok esetben elsősorban időt vesz. Időt, mely múlása közben megtörtént rendszeres ténykedéseknek köszönhetően nemes történelmet hagyott örökül a fának. Ha szigorúak vagyunk tudjuk, hogy ez csak egy állapot. Tudjuk, hogy ez csak a jelen és további időre lesz szükség - pontosabban mondva további időt igénylő cselekvések sorozatára. De az idő már akkor is benne van a fában - innen szép folytatni és ezen a ponton könnyű megérteni, hogy nem mindegy egy bonsai alakítónak, hogy mennyi már eltelt időre mennyi jövőidőt kell szánni. A fa pillanatnyi állapota nagyon fontos. Mindig. Nagyon meghatározó és a lehetőségeket leginkább meghatározó eleme a pre bonsai fogalomnak.

Hibák a bonsai alapanyagban?
 Mindig vannak. Sok féle hibája lehet egy alapanyagnak. Vannak a könnyen kezelhetőek (túl sűrű ágrendszer, helytelen alsó ág állás, még be nem gyógyult sebek, stb...) és vannak a nehezebben kezelhetőek (túl nagy sebek, rossz nebari, rossz ágvastagság viszonyok az ágrendszerben, stb...). Ezeket mérlegre téve döntünk, hogy megveszünk-e egy alapanyagot vagy nem. Bármilyen hibái is legyenek azonban egy fának tény, hogy szakavatott kezekbe kerülve szinte minden áthidalható vagy jó kompromisszumokkal megoldható - így gyakorlatilag evidencia, hogy bele fogunk kezdeni a bonsai előanyag alakításába.

Először fejben tervezgetünk. Bele-bele nyúlunk az ágrendszerbe - fürkészve az alakítási lehetőségeket. Ezeket megismerve elképzelünk egy lombkoronát és lépésről lépésre drótozással és metszésekkel végül kialakul az eredmény.

Az így kialakított bonsai már nem annyira előanyag. Inkább beszélünk most már egy még ugyan picit nyers de méreteit tekintve kifu kategóriájú fenyő bonsairól. A fa nincs messze a tálbaültetéstől már és adja magát a dolog, hogy válasszunk hozzá egy méltó mázatlan kerámiát. Egy dolog még hátra van - ami nem más mint a helyes beültetési szög megkeresése.

Miután a helyes beültetési szög megvan picit finomítunk az ágak állásán és itt érünk vissza ahhoz a kérdéshez, hogy vajon tálba ültessük-e egyből a fát (az első alkalmas pillanatban). Nem volna rossz ötlet de a válaszunk erre az, hogy bizonyosan nem. Gondolkodhatnánk úgy, hogy tálba tesszük a többi meg már jár a maga útján de érdemesebb picit még türelemmel lenni, hogy néhány éven belül egy sokkal jobb eredményt kaphassunk.

A könnyebb út helyett egy igazán esztétikus bonsai

 Ha tálbaültetés helyett szánunk egy kis időt a fára akkor van néhány teendőnk. A láthatóan nagy sebeket valahogy el kell, hogy tüntessük. Ezek a korábbi sebei a fának attól keletkeztek, hogy a nevelési időszak éveiben erőteljes szívóágakat hagytak rajta a törzsvastagítás okán. Ezeket idővel ugyan eltávolították de nekünk megmaradtak a helyüket jelző nagy sebek. A sebek bezáródása ugyan elkezdődött de még kelleni fog pár év, hogy teljesen eltűnjenek. A klasszikus vélekedés szerint ez beláthatatlan időt igényel. De ez nem így van. Picit mélyíteni kell rajta és Japán sebgyurmával kezelni, lezárni a felületet. A még friss sebgyurmába alufóliát tapaszthatunk ami pontosan kell kövesse a seb formáját. Így a nyári napsütésben dunszt szerűen hevül a seb - fokozva a sejtosztódást a fa szöveteiben, ezáltal is gyorsítva a seb teljes bezáródását. Ezt követően erőteljes tápozással segítjük a növényt a fejlődésben. Természetesen nem műtrágyákkal, hanem a jól bevált Biogold, Aburakazu, Bonsai Master, Tamahi kerülhetnek szóba. Mindezek mellett minden tavasszal kivágjuk a nem kívánatos rügyeket és megszedjük a tűleveleket. Ha pár évig ezeket a dolgokat betartjuk mi magunk fogunk a legjobban meglepődni milyen jó eredményeket lehet elérni. A néhány év türelem után tálbaültetni egy végül teljesen kifinomodott megjelenésű Pinus thunbergii (Japán feketefenyő) bonsait... igazán nagy ünnep! Ha mindezt nem így tesszük és már most tálba ültetjük és abban a kiválasztott bonsai tálban szeretnénk ezeket az eredményeket elérni az minimum tíz hosszú évet venne igénybe.

Te melyik utat választanád?