Ulmus parvifolia 'Corticosa' kék japán bonsai tálban a Taisho En japán bonsai kertészetből. A fa Hokidachi stílusú. A Kínai szil teljes napsütésben és/vagy részleges árnyékban, szűrt fényben növekszik a legoptimálisabban. Az egészséges fejlődés érdekében minél több fényre van szüksége, a közvetlen napsütést is jól tűri, de nem a szélsőséges forróságot. Mérsékelt éghajlaton a téli hónapokban is a szabadban hagyható. Télen a legjobb, ha hűvös, de fagymentes helyiségbe visszük növényünket. Teleltetés esetén természetes takaróanyaggal (pl. szalma vagy mulcs) védjük a gyökérlabdát a fagytól. A kínai szil általában elvisel némi fagyot, de ez attól függ, hogy melyik régióból importálták. Az észak-kínai régiókból származó fák fagyállóbbak, mint a déli területekről származó fák. A téli hőmérséklettől függően a Kínai szilek vagy ledobják a leveleiket, vagy tavaszig megtartják, amikor az új hajtások kikelnek. Földjét mindig tartsuk nedvesen, kerüljük a túlöntözést és a pangó vizet. A hosszabb ideig tartó száraz ültetőközeg szintén a fa egészségét képes rontani. Nyugalmi időszakban télen nincs szükség tápozásra, azonban a növekedési időszakban a szilárd szerves műtrágya és a jól kiegyensúlyozott folyékony műtrágya kombinációja remekül működik (BIOGOLD tápkocka és/vagy MATSU Bio-Green folyékony táp).

A fiatal fák esetében a kéreg kissé puha, tele van hézagokkal és repedésekkel. Emiatt a mohák nagyon könnyen nőnek rá és telepednek meg rajta, ezért érdemes eltávolítani a kéregről. Ha a mohákat hosszabb ideig hagyjuk rajta, magukhoz vonzzák a nedvességet, és fennáll annak a veszélye, hogy a kéreg elkorhad. Vagy – ami még rosszabb – maga a fa légrétege új gyökereket ereszt ki magából igencsak kényelmetlen helyeken is.

Origin from Japan